Régóta volt dédelgetett álmom egy írógép.
Gyerekként, amikor bementem anyumhoz a munkahelyére, mindig ámulva figyeltem, ahogyan az írógépét csattogtatta, amely csak úgy ontotta magából a telegépelt oldalakat.
Idővel aztán elektromos írógépe lett. Az valahogy nekem már nem tetszett annyira.
Mindig is volt valami bája számomra, hogy egy klasszikus írógéphez nem kell áramforrás.
Mostanában valahogy feléledt bennem ez az elszunnyadt cél. És el is kezdtem utánanézni, lehet-e még működőképes írógépeket kapni, és ha igen, akkor hol és mennyiért. Meglepetésemre igen sok van belőlük különböző helyeken forgalomban. Úgyhogy el is döntöttem: na, majd valamikor nemsokára jó lenne beszerezni egyet. Még racionálisan is megtámogattam magamban a gondolatot, úgy voltam vele, hogy egy író (a férjem) és egy lektor otthonába igenis kell egy írógép. Pont.
Nemrég aztán egy hétvégén párommal a váci piacon sétálgatva egyszer csak megláttam ŐT!
Azonnal megdobbant a szívem. Mutattam is a férjemnek. Mire ő megkérdezte: De hát minek?
Erre én: Úristen, hogyhogy minek? Hát KELL, és kész! 🙂
Mondanom sem kell, hogy a kiszemelt darab aznap hazajött velem. J Még egy különlegessége, hogy az eredeti számlája és garancialevele is megvan. Ez alapján jóval idősebb nálam. 🙂
Azóta már szereztem bele szalagot is. Kiderült: készülnek utángyártott szalagok ezekbe a régi gépekbe. Legalábbis a gyakoribb, ismertebb típusokba biztosan.
Egészen fellelkesültem legújabb szerzeményemtől, és rájöttem: nem érdemes elhessegetni, amikor egy-egy gyermekkori álom újraéled bennünk, mert bizony nagyon jó érzés, amikor végre teljesül.
#írógép #szerelem #lektor #író
