Szeretem ezt a szót, mert frappáns és kifejezetten érzékletes. Tárgyaljuk hát ki! 🙂
A szó jellege
A szó valószínűleg hangutánzó vagy hangfestő eredetű, és egyszerre jelöl fizikai és átvitt értelmű bonyodalmat.
Egy összecsomózódott zsinór, egy megoldhatatlannak tűnő helyzet, vagy akár egy lelki csomó – ezek mindegyike „gubanc” lehet.
A szó eredete is izgalmas:
a gubanc rokona a gubó, gubacs, göb, gomb szavaknak, és töve, a „gub” talán a bog hangátvetéses formájából ered.
Magát a „gubanc” szót pedig a gubancos melléknévből vonhattuk el, vagy a gubacs egy „n”-nel bővült alakjából – így vált végül önálló, sőt alapszóvá.
Ez a tömör és játékos szó remek példája annak, hogyan képes a magyar nyelv képszerűen és érzékletesen ábrázolni egy állapotot. A „gubanc” már önmagában is egy kis nyelvi csomó.
✨ Bátran használd ezt a szót a mindennapokban, legyen az akár egy gubancos fülhallgató, egy családi vita vagy egy munkahelyi szituáció! 🙂
