Legutóbb feltettem az ügyfeleimnek egy kérdést arról, hogy ki milyen helyesírási hibákkal találkozik a leggyakrabban, illetve melyiket találja ezek közül a leginkább bosszantónak.
Egyik kedves ügyfelem erre reagálva elpanaszolta, hogy nemrég még ki is nevették azért, hogy jelezte: a „küld” ige felszólító módban, egyes szám 2. személyben két d-vel írandó!
Tehát: „Küldd el a csomagot”, nem pedig „küld el a csomagot”.
Te jó ég, hát én már attól is rosszul vagyok, hogy ezt példaként helytelenül kell leírnom. 😀
Aki pedig rosszul tudja, az közben mégis annyira meg van róla győződve, hogy jól tudja, hogy képes még ki is nevetni valakit azért, mert segíteni próbál neki helyesen használni a szót.
Megáll az eszem!
És valóban, ez sajnos egy elég gyakori helyesírási hiba, ami abból fakad, hogy a szó kiejtéséből nem feltétlenül derül ki az írásmódja.
Viszont akkor öntsünk tiszta vizet a pohárba!
A magyar helyesírás szabályainak 12. kiadása szerint a pontos szabály erre a következő:
„A toldalékok írása
A d végű igék
62. A d végű igék felszólító módú, határozott (tárgyas) ragozású, egyes szám 2. személyű rövid alakját magánhangzó után hosszú [d]-vel, mássalhangzó után rövid [d]-vel ejtjük. Az írás azonban mindig feltünteti mind a tő végi d-t, mind a -d személyragot, így tehát két d-t írunk nemcsak az add, fedd (el), szedd, szidd, tudd, védd stb. alakokban, hanem az áldd, hordd, kezdd, küldd, mondd, oldd stb. formákban is. [Vö. 48., 59.]”
Te találkoztál mostanában hasonlóan bosszantó helyesírási problémával?
