Az utóbbi időben egyre gyakoribb téma a mesterséges intelligencia (MI, AI) és annak már meglévő vagy potenciális képességei. Ezzel kapcsolatban személyes véleményemet szeretném itt megosztani.
Eljön-e az az idő, amikor az írók, szövegírók, szöveggondozók munkáját átveszi az AI?
Határozottan úgy gondolom, hogy mind az írott szó, mind a kimondott beszéd olyan kommunikáció, amely a kezdeményező részéről egyfajta irányított szándékot és kreativitást, a fogadó fél részéről befogadást és megértést kell, hogy jelentsen.
Amikor ez így történik, olyankor valódi kommunikáció jön létre, amely képes arra, hogy:
- konfliktusokat, nemkívánatos érzelmeket oldjon fel, vagy
- vágyott érzelmeket keltsen.
„Lélektől lélekig…”
Az AI, a mesterséges intelligencia az ember szellemi termékeit felhasználva (!) lehet, hogy egészen ügyes válaszokat ad, sőt ebben valószínűleg egyre jobbá is válik, ugyanakkor – lévén nincs benne valódi ÉLET –, soha nem lesz képes létrehozni azt a fajta kommunikációt, amely két élő identitás között létrejöhet, és amely oly csodás hatásokat tud előidézni.
Tehát úgy gondolom, ha könyvről van szó, egy jó darabig még biztosan szükség lesz hozzá kreatív íróra és egy precíz, figyelmes szöveggondozóra, aki olyan gördülékennyé, hibátlanná és esztétikussá teszi írásodat, hogy az lélektől lélekig hasson – amire az AI, kézenfekvő hiányosságai miatt, nem is lenne képes.
