Sokszor teszik fel nekem a kérdést, mielőtt valamilyen komolyabb szakmai szöveg nyelvi lektorálására kérnek fel, hogy van-e az adott szakterülettel kapcsolatos szakmai tudásom, ismeretem.
Ilyenkor mindig elmondom, hogy ennek a szakmának számomra éppen az a szépsége, hogy általa rengeteg olyan területre pillanthatok be, amit egyébként lehet, hogy sohasem érintenék, vagy az időszűke miatt, vagy azért, mert eleve sohasem érdeklődtem iránta annyira.
Ilyenkor számomra hab a tortán, hogy a munkám velejárójaként ismereteim mélyülnek és szélesednek a különböző témákkal kapcsolatban. A legszebb pedig az, amikor az addig nagyjából ismeretlen vagy csak felszínesen ismert terület a munka végére sokkal érdekesebbé válik számomra. 🙂
Akkor tehát egyáltalán nem kell felkészülés?
Ez így azért nem teljesen igaz, hiszen a komolyabb szakmai anyagok, mint például egy doktori disszertáció, orvosi kiadvány vagy emelt szintű oktatási anyag lektorálása mindig nagyobb kihívást, alaposabb precizitást, több háttérmunkát jelent egy általános szöveggel történő munkánál.
Szótárak, enciklopédiák és barátunk, az internet használata ebben elengedhetetlen eszközök, ugyanakkor maga a nyelvi tudás megadja mindehhez a kellő alapot.
Jelentem, a kihívást eddig mindig elfogadtam, és még soha nem is bántam meg.
Ami még ennél is fontosabb, hogy a megbízóim sem. 🙂
Akkor mi is itt a konklúzió?
Tehát gyakorlatilag szakterülettől függetlenül a nyelvi minőséget a nyelvi lektornak tudnia kell garantálnia.
