A minap egy rendezvényen jártam, ahol összefutottam egy rég nem látott ismerőssel. Köszönés után teketóriázás nélkül azt mondja nekem: – Mondd csak, te korrektúráztad XY (közös ismerős) könyvét? – Nem – mondom én. – Na, ez a baj! – mondja ő. – Hogyhogy? – kérdezem. Hát – azt mondja –, rendeltem egy könyvet, de bizony ráférne, hogy átnézzék. – Bosszúsan ingatta a fejét.
Most lehet, hogy néhányan azt gondoljátok, ez most valami ócska reklámfogás a részemről, de igazság szerint sajnos nem ez az első ilyen eset.
Ma a magánkiadások korát éljük, ami azt is jelenti, hogy szerencsére rengeteg hasznos, „cenzúrázatlan” tartalom jut el így az emberekhez, azonban remélem, hogy ezeknek a kiadásoknak a formai minősége is fel fog zárkózni az olvasók által megkívánt szintre, ami tapasztalatom szerint egyelőre messze nem minden esetben van így. Tehát a visszajelzések és a személyes megfigyelésem alapján – tisztelet a kivételnek – van még hová fejlődni.
Persze, ha van hasznos tartalmad, ne fogd vissza magad, oszd meg minél többekkel, minél hamarabb, de ha van rá módod, akkor olyan emberre bízd a kiadványod korrektúráját, szöveggondozását, aki az átlagosnál tényleg jobban ért a magyar nyelvhez.
Nem feltétlenül kell, hogy hivatásos legyen – bár az valóban garanciát jelentene –, de legyen kifejezetten jó abban, amivel megbízod őt, máskülönben kialakulhat a „Mekk mester-effektus”. Természetesen érthető az is, ha az ember éppen nem akar, vagy esetleg nem tud még több pénzt belefektetni a kiadásba, és ilyenkor kénytelen valakit baráti alapon megkérni, hogy nézze át az anyagot, mielőtt az az olvasók kezébe kerül.
Néhány hónapja írtam egy blogbejegyzést, azzal a céllal, hogy ha valaki ezt a megoldást választja, akkor mire figyeljen oda, ezt most belinkelem ide segítségképpen.
Tetszik ez a blog? Akkor kérlek, terjeszd az igét! :-)
Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy a honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében sütiket alkalmazunk. A honlap használatával ön a tájékoztatásunkat tudomásul veszi.ElfogadomNem
