Nem tudom, Ti hogy vagytok vele, mindenesetre én elég sok olyan írásos műbe futok bele mindenfelé, amelyet mintha senki sem nézett volna át, mielőtt közzétették.
Nem azt mondom, hogy még egy blogbejegyzésben se lehessen hibát találni – bár jómagam erre törekszem –, de személy szerint igényelném, hogy legalább minimális minőségi elvárásoknak megfeleljen egy írott anyag, mielőtt a nyilvánosság elé kerül, azaz mielőtt azt „megetetik velünk”.
Jó sokáig a kelleténél jóval többet bosszankodtam az ilyen igénytelenül kibocsátott anyagok miatt, és sajnos néha még fizettem is értük…
Rendeltem például egy könyvet. Igazi, nyomtatásban megjelent könyvet. És ledöbbentett, hogy mennyi hiba volt benne. Nem bírtam végigolvasni. Pedig derekasan próbálkoztam, mert amikor a szerzőt élő szóban hallgatom, olyankor nagyon hasznosnak találom mindazt, amit mond. Mégis, a sok helyesírási hiba miatt többször is el- és fennakadtam a könyv olvasása közben. Ez gyakorlatilag élvezhetetlenné tette ennek a„szellemi tápláléknak” az elfogyasztását.
Ráadásul az a tény, hogy a szerző még arra sem vette a fáradságot, hogy valakivel átnézesse a könyvét, mielőtt az nyomtatásba került volna, azt üzente nekem, hogy a szerző felületes, hanyag. Esetleg annyira öntelt, hogy hiányzik az önkritikája, úgy gondolja, ő minden létező területen eredendően szakértő. Vagy talán nem érdekli az olvasói véleménye, nem érdekli, milyen nyomot hagy maga után. Na de, akkor meg miért akarnék tőle tanulni? Én ugyan nem szeretnék ilyenné válni…
És sajnos egynél jóval több ilyen példát tudok.
Természetesen nem lehet mindenkinek a vérében a helyesírás, a nyelvtan. (A mai oktatási rendszer mellett ez nem is lenne reális elvárás.)
Viszont jobb lenne, ha a szerző tisztában lenne vele, amennyiben neki ez nem erőssége, és fel kellene ismernie, hogy attól még, hogy neki ezek a hibák nem tűnnek fel vagy számára nem zavaróak, olvasói egy részét ez akár annyira is zavarhatja, hogy emiatt el is veszítheti őket (lásd a fenti saját példámat).
És erre persze rá lehetne vágni, hogy én vagyok túl nagy igényű vagy szőrszálhasogató.
Na, erre voltam én módfelett kíváncsi: vajon csak engem zavar ez ennyire?
Ezért fogtam magam, és végeztem egy országos felmérést. Igencsak meglepődtem az eredményeken!
A felmérés résztvevőinek életkora 20-65 év. A kérdőívet kitöltők között nagyjából egyenlő arányban voltak a nők és a férfiak. Foglalkozásukat illetően sem támasztottam kitételeket, a felmérésben részt vettek alkalmazottak, vállalkozók, cégvezetők, de diákok és családanyák is, vegyesen. Tehát ez egy elég jó általános képet ad arról, hogy legtöbbünknek mire volna igénye.
A pontos eredmények pedig:
- Mit vált ki benned, ha olyan, közönségnek szánt írott szöveget olvasol, amely nem megfelelő helyesírással készült, elírások vannak benne, illetve nem magyarosan és könnyen érthetően van megfogalmazva?
- felháborít, nem tartom hitelesnek, nem tartom profinak: 85%
- félreértem vagy nem értem, elbizonytalanodok az anyaggal kapcsolatban: 7,5 %
- semmit: 7,5 %
- Befolyásolnak-e az ilyen hibák abban, hogy végigolvasod-e a szöveget?
- igen: 52%
- témától, tartalomtól függ, ha az elég érdekes, akkor azért végigolvasom: 37%
- nem: 11%
- Milyen benyomásod alakul ki arról a személyről vagy cégről, aki kibocsát egy ilyen hibákat tartalmazó anyagot?
- megbízhatatlan, komolytalan, nem profi: 85%
- a hibák mennyiségével arányosan negatív benyomás: 4%
- elbizonytalanodom: 7%
- semmit: 4%
- Könyv, e-könyv, tananyag írásbeli minősége befolyásol-e abban, hogy legközelebb is igénybe veszel-e ugyanattól a személytől/cégtől ilyen terméket, vagy inkább más forrást keresel?
- igen: 56%
- témától, tartalomtól függ: 19%
- ha nagyon rossz minőségű, akkor igen: 22%
- Szerinted milyennek kellene lennie egy nyilvánosságnak szánt írásos kommunikációnak a legjobb megítélés, bizalomkeltés szempontjából?
- elég, ha csupán igazán esztétikus: 7%
- áttekinthető, érthető, könnyen olvasható, hibátlan helyesírással és tördeléssel: 93%
Az eredmény azt hiszem, magáért beszél.
Egyszerűen nem érdemes kockáztatnia még annak sem, aki csupán bevételorientált, hiszen a fentiek alapján hosszú távon az olvasói 56%-a is elpártolhat tőle. (Főleg, ha az olvasó talál másik olyan forrást, aki a fentiekre ügyel!)
Legközelebbi bejegyzésemben arról fogok írni, hogy ha valaki igazán jó hírnevet szeretne felépíteni a közönségénél, illetve hiteles profiként szeretne elhíresülni, akkor neki miért nem javaslom, hogy csupán barátaival, ismerőseivel nézesse át közönségnek szánt írott anyagát.
Addig is: a helyesírás legyen Veletek! 🙂
